Formula1, Azeri NagydíjFormula1, Azeri Nagydíj |
Baku – ahol a város utcáin elszabadul a Formula–1. Képzeljük el, hogy egy szeptemberi délutánon megérkezünk Baku szívébe. Az egyik oldalon a Kaszpi-tenger kékje, a másikon az ultramodern felhőkarcolók üvegfelületei verik vissza a napfényt. Néhány utcával arrébb azonban már évszázados városfalak, szűk sikátorok és az óváros történelme fogad bennünket. Aztán egyszer csak felbőgnek a motorok. A város hangja egy pillanat alatt megváltozik. A turisták helyett versenyautók jelennek meg az utcákon, a taxik helyett Forma–1-es gépek száguldanak végig az aszfalton, és ahol néhány órával korábban még a város lakói sétáltak, ott a világ leggyorsabb versenyzői centiméterekre a falaktól keresik a tökéletes ívet. Ez Baku. A Formula–1 egyik legfiatalabb helyszíne, amely rövid idő alatt mégis olyan történetekkel írta be magát a sportág nagykönyvébe, amelyekre máig emlékezünk. Itt már az első években született dráma, konfliktus, hihetetlen felzárkózás, váratlan kiesés és olyan befutó is, amely után még a csapatok sem tudták azonnal elhinni, amit láttak. Baku egyik különlegessége azonban nem csupán abban rejlik, hogy városi pálya. Monaco eleganciája, Szingapúr éjszakai fényei vagy Las Vegas látványossága egészen más karaktert képvisel. Bakuban a történelem és a modern Formula–1 szinte egymásba préselődik. A versenyzők egyik pillanatban még a modern város széles útjain száguldanak, néhány másodperccel később pedig már az óváros szűk falai között próbálják életben tartani a versenyautót. |
|
| 1. Az Azeri Nagydíjak története. Amikor a Formula–1 megérkezett Bakuba. A Formula–1 hosszú történetében vannak olyan helyszínek, amelyeknek évtizedekre volt szükségük ahhoz, hogy saját történetet írjanak. Baku nem tartozik közéjük. Azerbajdzsán fővárosa 2016-ban csatlakozott a Formula–1 világbajnokság helyszíneihez, és már az első verseny előtt világos volt, hogy itt valami egészen más készül, mint amit a hagyományos európai pályákon megszoktunk. A versenyt az első évben még Európa Nagydíjaként rendezték meg. A név nem véletlenül került a naptárba: a szervezők és a Formula–1 akkor még egy új helyszínt próbáltak bemutatni a világnak. A pálya azonban már az első pillanattól egyértelművé tette, hogy nem egyszerűen egy újabb városi versenyről van szó. A rajtrácson olyan nevek sorakoztak, mint Lewis Hamilton, Nico Rosberg, Sebastian Vettel vagy Kimi Räikkönen. A verseny pedig végül a Mercedes német pilótájának, Nico Rosbergnek a győzelmével zárult. Rosberg számára ez különösen fontos siker volt: a pole pozícióból indulva magabiztosan teljesítette a versenyt, és megszerezte a maximális pontszámot. A Formula–1 tehát megérkezett Bakuba – és nem is akármilyen bemutatkozással. A következő évben azonban már nem Európa Nagydíja szerepelt a naptárban. 2017-től Azeri Nagydíjként folytatódott a történet. És ha 2016-ban még csak bemutatkozott a pálya, 2017-ben már megmutatta, milyen kiszámíthatatlan tud lenni. |
 |
|
 |
2017 – amikor elszabadultak az indulatok. A bakui versenyek történetéből aligha lehet kihagyni Sebastian Vettel és Lewis Hamilton találkozását. A biztonsági autó mögött haladt a mezőny, amikor Hamilton az újraindítás előtt szokatlanul lassított. Vettel úgy érezte, hogy a Mercedes fékezése miatt neki kellett reagálnia, majd összeértek. A Ferrari német pilótája ezt követően Hamilton Mercedesének oldalához ért. A jelenetből komoly vita lett, Vettel pedig időbüntetést kapott. A verseny végül Daniel Ricciardo győzelmével zárult, miközben a dobogóra még Lance Stroll is felállhatott a Williamsszel. Ez volt Baku egyik első nagy üzenete a Formula–1 számára: Itt érdemes a kockás zászlóig várni. 2018 – dráma az utolsó körökben. Egy évvel később ismét Ricciardo került a figyelem középpontjába, de ezúttal nem a győzelme miatt. A Red Bull két versenyzője, Daniel Ricciardo és Max Verstappen egymással csatázott, majd összeütközött. A csapat számára fájdalmas pillanat volt: két autójuk is kiesett egy olyan versenyen, amelyen mindketten értékes pontokat szerezhettek volna. A futam végén pedig egy másik nagy történet bontakozott ki. Valtteri Bottas sokáig a győzelem felé haladt, ám a Mercedes finn versenyzője a hajrában defektet kapott és kiesett. Így a győzelem Lewis Hamilton ölébe hullott. Baku ismét bizonyította, hogy ezen a pályán a verseny utolsó köre valóban az utolsó kör. |
|
| 2019 – Bottas visszatér. A következő évben Valtteri Bottas már nem hagyta, hogy a bakui pálya újra elvegye tőle a győzelmet. A Mercedes versenyzője megszerezte a pole pozíciót, majd megnyerte a futamot. A második helyen csapattársa, Hamilton végzett. A Mercedes kettős győzelme jól mutatta, hogy Baku nemcsak a káoszról szólhat: ha egy autó jól működik az egyenesekben és megfelelően kezeli a technikás szakaszokat, akkor komoly előnybe kerülhet. 2021 – két defekt és egy váratlan győztes. Max Verstappen sokáig a győzelem felé száguldott, amikor a célegyenesben defektet kapott és a falnak csapódott. A Red Bull holland versenyzője kiesett. A futam újraindítása után Lewis Hamiltonnak lehetősége nyílt arra, hogy komoly előnyt szerezzen a világbajnoki pontversenyben, ám a Mercedes fékjei nem kerültek megfelelő működési állapotba, Hamilton pedig az első kanyarban kisodródott. A győzelmet végül Sergio Pérez szerezte meg a Red Bull Racinggel. Baku ismét ugyanazt az üzenetet küldte, mint korábban: Itt semmi sincs eldöntve addig, amíg le nem intik a futamot. Baku helye az F1-ben. Az Azeri Nagydíj néhány év alatt saját karaktert alakított ki. Nem a legrégebbi pálya, nem a legklasszikusabb helyszín, és nem is a legegyszerűbb vezetési feladat. Viszont kevés olyan versenypálya van, ahol ennyire közvetlenül találkozik egymással a történelem, a városi környezet, a technika és a kiszámíthatatlanság. Baku ma már nem egyszerűen egy versenyhelyszín. Baku maga is része a nagy Formula-1 történetnek. És hogy hogyan sikerült egy működő nagyváros utcáiból egy olyan pályát létrehozni, ahol a Formula–1-es autók több mint 300 km/órával száguldanak, majd néhány másodperccel később egy szűk óvárosi szakaszon centiméterekre haladnak el a falaktól? Ehhez már meg kell néznünk magát a pályát. Indulhat a kör Baku utcáin. |
 |
|
 |
A Baku pálya története. „Mi lenne, ha egyszer Formula–1-es versenyt rendeznénk?” Valahogy így képzelhetjük el az első ötletet: – Van egy városunk. – Van egy gyönyörű tengerparti sugárútunk. – Van egy történelmi óvárosunk. – És mi lenne, ha mindehhez hozzátettük volna a Formula–1-et? A pontos mondatokat természetesen nem ismerjük. De a gondolat megszületett, és innentől kezdve már nem volt visszaút. Azerbajdzsán Formula–1-es tervei a 2010-es évek elején kezdtek komoly formát ölteni. A cél nem egyszerűen egy újabb versenypálya létrehozása volt. Baku saját magát akarta megmutatni a világnak. Nem akartak egy pályát építeni valahol a városon kívül, majd a nézőket oda buszoztatni. Ha már Formula–1, akkor legyen benne Baku is. A történelmi városfalak, a Kaszpi-tenger, a modern épületek, a széles sugárutak és persze az a különös világ, ahol egy több száz éves városrész mellett néhány perc múlva egy több száz kilométeres óránkénti sebességgel száguldó Formula–1-es autó jelenik meg. |
|
| Keressünk egy embert, aki pályát tud rajzolni! Ehhez azonban kellett valaki, aki egy ilyen, első hallásra kissé őrült elképzelésből valódi versenypályát tud rajzolni. A választás Hermann Tilkére és mérnöki csapatára esett. Tilke neve addigra már jól ismert volt a Formula–1 világában. De Baku egészen más feladatot jelentett, mint egy hagyományos versenypálya megtervezése. Egy állandó pályán az ember nagyjából megrajzolhatja, amit szeretne. Egy városi pályán viszont a város diktál. Az utak már ott vannak. Az épületek ott vannak. A történelmi műemlékeket nem lehet arrébb tenni. A forgalmat meg kell oldani. A pályának pedig közben meg kell felelnie a Formula–1 szigorú biztonsági és technikai követelményeinek. Tilke első bakui látogatására 2014 júniusában került sor. Saját későbbi visszaemlékezése szerint már az első alkalommal lenyűgözte a város. A tervezőcsapat ekkor már dolgozott a projekten, és hamar világossá vált, hogy Baku különleges lehetőség. „Rajzoljuk körbe Bakut!” A tervezőknek tulajdonképpen egyetlen nagy kérdésre kellett választ találniuk: Hogyan lehet egy város leglátványosabb részeiből működő Formula–1-es pályát csinálni? A válasz végül egy 6 kilométeres utcai kör lett. A nyomvonalat úgy alakították ki, hogy a versenyzők érintsék Baku történelmi központját, az óvárost, a tengerparti promenádot és a modern városrészeket is. A pálya egyik oldala így a város történelmét, a másik pedig a 21. századi Bakut mutatta meg. És ekkor született meg az a bizonyos szakasz, amely később a pálya egyik védjegye lett. Az óváros falainál. Egy felfelé vezető, rendkívül szűk részt rajzoltak be a pályába. A nyomvonal ezen a ponton mindössze körülbelül 7,6 méter széles volt. A versenyautóknak tehát nemcsak gyorsnak, hanem pontosnak is kellett lenniük. Nagyon pontosnak. |
 |
|
 |
Tilke egy másik ötlete pedig szinte teljes ellentéte volt ennek. Ha már van egy szűk, lassú, technikás óvárosi rész, akkor kell mellé valami igazán gyors is. Így került a pályába a tengerpart mellett futó, közel 2,2 kilométeres gyorsulási szakasz. A cél egyértelmű volt: legyen egy olyan városi pálya, amelyen a versenyzők nemcsak falak között táncolnak, hanem elképesztő sebességgel is száguldanak. Baku ezzel kezdett igazán különleges formát ölteni. Szűk óvárosi kanyarok egyik pillanatban, több száz kilométer/órás száguldás a következőben. 2014. október 7. – megszületik a rajz. A terv ekkor már nem csupán néhány mérnök számítógépén létezett. 2014. október 7-én hivatalosan is bemutatták a Baku European Grand Prix pályájának nyomvonalát. Az eseményen Bernie Ecclestone, Azerbajdzsán akkori sportért felelős minisztere, Azad Rahimov, valamint Hermann Tilke is jelen volt. A térképen ekkor már ott volt minden: A rajt-cél egyenes, a tengerparti szakasz, az óváros, a várfalak, a szűk kanyarok, és az a hosszú szakasz, amely miatt már akkor arról beszéltek, hogy Baku lehet a Formula–1 leggyorsabb utcai pályája. De egy rajz még nem versenypálya. Most kezdődött az igazán nehéz rész. Az utcából versenypálya. A városi pálya építése egészen más feladat, mint egy hagyományos versenypályáé. Nem lehet egyszerűen bezárni egy területet, majd hónapokon keresztül építkezni rajta. Baku továbbra is működő város maradt. A pálya kialakításához ideiglenes infrastruktúrát kellett létrehozni, a közutakat versenyzésre alkalmassá tenni, felépíteni a biztonsági rendszereket, a boxutcát, a paddockot és a nézői létesítményeket. Közben pedig az óváros történelmi környezetét is meg kellett óvni. A Formula–1 már közeledett. |
|
| 2016 – az első rajt már nem csak terv. 2016 tavaszára már mindenki azt figyelte, vajon elkészül-e időben az új pálya. Májusban Charlie Whiting, az FIA versenyigazgatója személyesen ellenőrizte a helyszínt Hermann Tilkével együtt. A pályát és a körülötte kialakított létesítményeket is megvizsgálták. Whiting akkor úgy nyilatkozott, hogy a Baku City Circuit megfelelő ütemben készül, és készen állhat a júniusi bemutatkozásra. A rajt időpontja közeledett. A város kezdett átalakulni. Ahol néhány nappal korábban még a megszokott bakui élet zajlott, ott megjelentek a kerítések, a lelátók, a biztonsági elemek és a verseny kiszolgáló infrastruktúrája. A rajtrács lassan a helyére került. A boxutcában felépültek a garázsok. A csapatok megérkeztek. A versenyzők pedig először sétálhattak végig azon a pályán, amely addig leginkább csak a mérnökök számítógépein és a szimulátorokban létezett. 2016. június 19. És aztán eljött a nap. 2016. június 19-én Baku utcáin először rajtolt el a Formula–1 mezőnye. A versenyt még Európa Nagydíjként rendezték meg. A 6,003 kilométeres pálya már az első hétvégén megmutatta különleges karakterét: hosszú, gyors szakaszok és szűk, technikás részek követték egymást. A történelem első bakui F1-es győztese pedig Nico Rosberg lett a Mercedes-Mercedes volánjánál. A tervből verseny lett. A rajzolt vonalakból pálya. Baku pedig azon a napon hivatalosan is felkerült a Formula–1 térképére. De az igazi történet csak ezután kezdődött. Mert egy pálya lehet gyönyörű, lehet gyors, lehet technikás – de a Formula–1-ben az igazi karakterét mindig a rajta megszülető történetek adják. Most nézzünk be oda, ahol ezeknek a történeteknek egy része elkezdődik: a boxutcába. |
 |
|
 |
Boxutca-történetek. Ahol néha a verseny a garázsajtó mögött dől el. Egy Formula–1-es versenyhétvégén a néző számára a pálya a főszereplő. A lelátón ülve azt látjuk, ahogy húsz autó egymást kergeti, a televízió pedig folyamatosan mutatja a csatákat. De néhány méterrel arrébb, a boxutcában egy teljesen másik verseny zajlik. Itt szerelők futnak az autó körül, mérnökök figyelik a monitorokat, rádióüzenetek röpködnek, és egy rossz döntés akár percek alatt tönkreteheti azt, amit a versenyző órákon keresztül felépített. Baku pedig különösen alkalmas arra, hogy a boxutcában is történjen valami emlékezetes. Ricciardo: „Na, innen szép nyerni!” Kezdjük egy olyan történettel, amely tökéletesen megmutatja, milyen kiszámíthatatlan tud lenni Baku. 2017-ben Daniel Ricciardo a verseny elején egészen rossz helyzetbe került. A Red Bull ausztrál versenyzőjének autójával fékprobléma jelentkezett, ráadásul törmelék került a fékcsatornába. Ricciardónak emiatt már az ötödik körben ki kellett állnia a boxba. A javítás miatt egészen a mezőny végére, a 17. helyre esett vissza. Ha valaki akkor azt mondja a Red Bull garázsában, hogy ebből még győzelem lesz, valószínűleg nem sokan hittek volna neki. Ricciardo azonban elkezdett visszakapaszkodni. A verseny közben jöttek a biztonsági autós szakaszok, majd a piros zászló is. Az újraindításnál pedig Ricciardo olyat mutatott, amit később a 2017-es szezon egyik emlékezetes előzéseként tartottak számon: egy támadással több autó mellett is elment, és hirtelen már a dobogóért harcolt. A többi már történelem. Vettel büntetést kapott, Hamiltonnak pedig egy meglazult fejtámla miatt kellett kiállnia. Ricciardo pedig, aki néhány körrel korábban még a mezőny végén autózott, megnyerte az Azeri Nagydíjat. Ez az a történet, amelyet egy boxutcában valószínűleg sokáig mesélnek. „Emlékszel, amikor a 17. helyről nyertünk?” |
|
| Amikor a két Red Bull túl közel került egymáshoz. A 2018-as Azeri Nagydíjon már nem az volt a kérdés, hogy a Red Bull egyik autója mit tud kihozni a versenyből. Hanem az, hogy a két Red Bull kibírja-e egymás mellett a futamot. Daniel Ricciardo és Max Verstappen hosszú körökön keresztül egymással harcolt. Előzték egymást, visszaelőzték egymást, és többször is nagyon közel kerültek egymáshoz. A csapat faláról eközben aligha nézték nyugodtan a jeleneteket. A két versenyző végül a célegyenes felé haladva ismét egymásra talált. Ricciardo megpróbált elmenni Verstappen mellett, a holland védekezett, Ricciardo pedig hátulról nekiütközött csapattársának. Mindkét Red Bull kiesett. A garázsban pedig valószínűleg nem kellett külön elmagyarázni, mi történt. A két autó ott állt összetörve, miközben a mérnökök és szerelők számára véget ért a verseny. Az FIA később mindkét versenyzőt felelősnek találta a történtekért. Baku tehát még arra is képes volt, hogy egy csapat két autóját egyszerre vegye ki a versenyből – úgy, hogy azok egymással ütköztek. Vettel és Hamilton: a boxfalak mögött is forrt a levegő. Talán nincs olyan bakui történet, amely jobban megmutatná a Formula–1 feszültségét, mint a 2017-es Vettel–Hamilton incidens. A biztonsági autó mögött haladt a mezőny, Hamilton vezette a sort. Az újraindítás előtt a Mercedes brit pilótája lelassított, Vettel pedig nekiment a Ferrarival. A német versenyző úgy érezte, hogy Hamilton szándékosan fékezett előtte. Vettel ekkor mellé hajtott, és összeért a két autó. A jelenetből azonnal hatalmas ügy lett. A versenyfelügyelők végül tíz másodperces stop-and-go büntetéssel sújtották Vettelt. Hamilton később maga is problémába került: a Mercedes fejtámlája meglazult, ezért a versenyzőnek ki kellett állnia a boxba. És itt jött Baku egyik különös fordulata. Aki azt hitte, hogy Vettel és Hamilton csatája lesz a nap története, az tévedett. A győzelmet végül Daniel Ricciardo szerezte meg, miközben Valtteri Bottas a mezőny végéről felzárkózva második lett, Lance Stroll pedig pályafutása első F1-es dobogóját ünnepelhette. Egyetlen versenyben volt tehát konfliktus, büntetés, technikai probléma, hatalmas felzárkózás és meglepetésgyőzelem. Tipikus Baku. Nem?! |
 |
|
 |
Egy defekt, ami mindent megváltoztatott. 2021-ben a boxutcában már egészen másfajta feszültség uralkodott. Max Verstappen vezette a versenyt, és úgy tűnt, hogy megszerzi első bakui győzelmét. A Red Bull holland pilótája már csak öt körre volt a céltól. Aztán a hosszú célegyenesben a bal hátsó gumi megadta magát. Verstappen autója a falnak csapódott, a versenyző kiesett. A történtek után piros zászló következett, a mezőny visszatért a boxutcába, és a csapatok előtt egy egészen szokatlan feladat állt: nem egyszerűen gumit kellett cserélniük, hanem fel kellett készíteniük az autókat egy mindent eldöntő, rövid újraindításra. A boxutca néhány percre ismét a verseny középpontjává vált. A szerelők dolgoztak, a mérnökök számoltak, a versenyzők pedig próbáltak koncentrálni. A győzelem végül Sergio Pérezé lett, míg Lewis Hamilton a másik nagy esélyesként az újraindítás után hibázott, és csak a 15. helyen végzett. Baku ezen a napon is megmutatta, hogy egy Formula–1-es futam nem feltétlenül akkor dől el, amikor valaki elsőként érkezik a boxba. Néha egyetlen gumiabroncs dönt. Néha egy rossz mozdulat. Néha egy meglazult alkatrész. És néha egyszerűen csak az, hogy ki tudja tovább megőrizni a hidegvérét. A boxutca tehát Bakuban sem pusztán egy hely, ahol kereket cserélnek. Ez a verseny egyik idegközpontja. És ha most kilépünk a garázsok világából, ideje végre megérteni, miért ilyen különleges maga a pálya. Mert Baku igazi története ott kezdődik, ahol a mérnökök és a versenyzők már nem a monitorokat nézik. Hanem az aszfaltot. |
|
| Baku, a város és a pálya technikai világa. Ahol a Kaszpi-tenger partján Monza és Monaco találkozik. Ha már végigkísértük, hogyan született meg a Baku City Circuit, ideje egy kicsit körülnézni. Mert mielőtt beülnénk egy Formula–1-es autóba, nem árt tudni, hol is járunk valójában. Baku nem egy egyszerű versenyhelyszín. Azerbajdzsán fővárosa a Kaszpi-tenger partján fekszik, és földrajzi szempontból is különleges hely: a város mintegy 28 méterrel a tengerszint alatt található. Ezzel Baku a világ egyik legalacsonyabban fekvő fővárosa. A város története pedig jóval régebbre nyúlik vissza, mint a Formula–1. Baku évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi és kikötőváros volt, később pedig az olaj tette igazán jelentőssé. A 19. és 20. század fordulójára a térség egyik legfontosabb olajipari központjává vált. És miközben a város körül folyamatosan változott a világ, Baku régi arca sem tűnt el. Az Icheri Sheher, vagyis a történelmi óváros falai között ma is ott vannak azok az épületek és utcák, amelyek évszázadok történetét őrzik. És egyszer csak valakinek az az ötlete támadt: Mi lenne, ha mindezt egy Formula–1-es verseny közben mutatnánk meg a világnak? |
 |
|
 |
6,003 kilométer – és két teljesen különböző világ. A válasz ma már előttünk van. A Baku City Circuit 6,003 kilométer hosszú, a verseny pedig 51 körből áll, vagyis a pilóták valamivel több mint 306 kilométert tesznek meg a város utcáin. A pálya 20 kanyart tartalmaz. De a számok önmagukban nem mondják el, mitől különleges ez a pálya. Baku ugyanis szinte két különböző versenypályát gyúrt össze egyetlen körbe. Az első részben széles utak, erős fékezések és lassú, körülbelül 90 fokos kanyarok követik egymást. Aztán a pálya fokozatosan megváltozik. Keskenyebb lesz. Kanyargósabb. Technikásabb. És amikor már azt hinnénk, hogy végre elfogyott a hely, a pálya egyszer csak kiszabadul az óváros szorításából, és megnyílik előttünk a hosszú tengerparti szakasz. Ez az a pont, ahol Baku megmutatja az igazi arcát. Ahol a falak közel vannak. Az óvárosi szakasz egyik legkülönlegesebb része a 8–10-es kanyarok környéke, ahol a pálya a történelmi városfal mellett kapaszkodik felfelé. A legszűkebb részen mindössze 7,6 méter áll a versenyző rendelkezésére. Gondoljunk bele! Egy modern Formula–1-es autó szélessége nagyjából két méter. Ehhez képest több mint 300 km/órára képes autóval egy olyan utcán kell végigmenni, ahol a hibára gyakorlatilag nincs hely. Itt nem lehet egyszerűen „kicsit kiszaladni” a pályáról. Nincs hatalmas bukótér. Nincs kavicságy, amely megfogja az autót. Van viszont egy fal. És egy Formula–1-es autó számára ez meglehetősen határozott jelzés: Itt pontosan kell vezetni. |
|
| A világ egyik legkülönlegesebb célegyenese. Aztán jön a pálya másik arca. A Baku City Circuit tengerparti egyenese nagyjából 2,2 kilométer hosszú, és a modern F1-es autók ezen a szakaszon elképesztő sebességet érhetnek el. A pálya hivatalos bemutatása szerint korábban 378 km/órás sebességet is rögzítettek. Ez az a pont, ahol a motorerő és a légellenállás kérdése kerül előtérbe. A mérnököknek azonban nem egyszerűen az a feladatuk, hogy „minél gyorsabb legyen az autó”. Ha túl kevés leszorítóerőt választanak, az autó remekül száguld az egyenesben, de az óváros kanyarjaiban nehézzé válhat az irányítása. Ha viszont túl sok leszorítóerőt használnak, a kanyargós részeken ugyan gyorsabb lehet az autó, de az egyenesben túl sok sebességet veszít. Baku tehát kompromisszumra kényszeríti a mérnököket. Gyors legyen? Vagy stabil? A helyes válasz természetesen: Mindkettő. Csakhogy ezt a Formula–1-ben soha nem adják ingyen. A szél – a láthatatlan ellenfél Van itt még egy tényező, amelyről kevesebb szó esik. A szél. Baku a Kaszpi-tenger partján fekszik, így a pálya környezetének időjárási viszonyai komoly szerepet játszhatnak. Egy városi pályán ráadásul az épületek és a különböző irányú utcák miatt a szél viselkedése sem feltétlenül ugyanaz a pálya minden pontján. A versenyző ezt nem látja. Csak érzi. Egyik kanyarban stabil az autó, a következőben pedig ugyanazzal a beállítással hirtelen egészen másképp viselkedik. Ezért Baku nemcsak a motorokat és a gumikat teszi próbára. A versenyző figyelmét is. És akkor ott van a rajt... A célegyenes végén jön az első kanyar. Papíron egyszerűnek tűnik. Egy erős fékezés, egy jobbos kanyar, aztán tovább. A valóságban azonban ez az egyik legjobb hely az előzésre. A hosszú egyenes miatt az autók szélárnyékba kerülhetnek, a DRS pedig tovább növelheti a sebességkülönbséget. Az F1 hivatalos pályaleírása szerint nem ritka, hogy az autók akár három szélességben érkeznek meg az 1-es kanyar féktávjára. Három Formula–1-es autó egymás mellett. Egy városi pályán. Egyetlen kanyarban. Na, innen már érthető, miért szeretjük Bakut. |
 |
|
 |
Két DRS-zóna, két teljesen más feladat. A jelenlegi pályakialakításban két DRS-zóna található. Az első az 1-es kanyar felé vezető hosszú szakaszon, a második pedig a 20-as kanyarból kifelé, a célegyenesben. A második különösen érdekes. A versenyző kijön a 20-as kanyarból, padlógázra lép, és megkezdődik a hosszú gyorsulás. Ekkor már nemcsak az számít, hogy ki van előtted. Az is számít, ki van mögötted. Mert lehet, hogy te támadsz. De az is lehet, hogy közben valaki más készül támadásra ellened. Ezért Bakuban az egyenes végén nem feltétlenül az van előnyben, aki először ér oda. Néha éppen az jár jól, aki türelmesen kivár. Tehát Baku City Circuit, egy mondatban én ezt mondanám: Egy kör alatt megkapod Monza sebességét és Monaco szűk, technikás világát – csak mindezt egyetlen városi pályán. És most, hogy már tudjuk, hol járunk, ismerjük a számokat, a szűk falakat, a hosszú egyenest és azt is, milyen kompromisszumokat kell kötnie a mérnököknek, ideje beülni az autóba. Mert az igazi Baku-élmény akkor kezdődik, amikor a mérnöki rajz eltűnik a szemünk elől, a motor felbőg, és előttünk ott van az első kanyar. Most pedig menjünk végig rajta. Kanyarról kanyarra. |
|
| Egy kör Bakuban – kanyarról kanyarra. Üljünk be egy Formula–1-es autóba! A biztonsági övek a helyükön, a sisak lekerül, a motor felbőg. Előttünk ott a rajtrács, mögöttünk húsz autó helyett most csak a képzeletünkben felsorakozó mezőny. A lámpák kialszanak. Indulunk! 1–2. kanyar – fék, fordulás, és máris harc. A rajt után az autó gyorsan felkapaszkodik az első kanyarhoz. A hosszú egyenes miatt itt komoly sebességgel érkezünk meg, ezért az első nagy feladat nem más, mint megállítani az autót. A féktáv hosszú, az első kanyar pedig remek előzési lehetőséget kínál. Itt már az első körben kialakulhatnak érdekes helyzetek. A versenyzőnek azonban nemcsak azt kell figyelnie, aki előtte halad. A tükörben is lehet veszély. A 2-es kanyar gyorsan követi az elsőt, így nincs sok idő gondolkodni. Egy rossz kigyorsítás pedig máris pozícióvesztést jelenthet. Baku első üzenete tehát egyszerű: itt már a rajt után dolgozni kell. 3–4. kanyar – ritmusváltás. A pálya innentől kezd egyre inkább városi környezetet ölteni. A 3-as és 4-es kanyarok környékén már nem a végsebesség a főszereplő. A fékezés, az autó egyensúlya és a jó kigyorsítás kerül előtérbe. Egy városi pályán pedig minden centiméter számít. Ha valaki túl közel kerül a falhoz, nincs hová menekülnie. Ha túl óvatos, időt veszít. A Formula–1-ben pedig az időveszteség előbb-utóbb megbosszulja magát. 5–6. kanyar – megérkezünk az óvárosba. És ekkor kezd igazán megváltozni a környezet. Az autó egyre közelebb kerül Baku történelmi negyedéhez. A modern város helyét lassan átveszik a régi falak és az óvárosi épületek. Ha kívülről nézzük a versenyt, ez az egyik leglátványosabb része. Ha azonban az autóban ülünk, egészen más a kép. A versenyző számára nem a város történelme a fontos. Hanem az, hogy hol van a fal. 7–8. kanyar – itt már nincs hely a hibára. A 7-es és 8-as kanyarok környékén a pálya egyre szűkebbé válik. A 8-as kanyar különösen ikonikus. A történelmi városfal mellett vezető szakasz az egyik legkülönlegesebb pontja az egész Formula–1-es világbajnokságnak. Az autó lassan kapaszkodik felfelé, a versenyző pedig szinte falak közé zárva vezeti végig az autót. Itt nincs nagy bukótér. Nincs hely arra, hogy egy kicsit szélesre sikerüljön az ív. Aki túl sokat vállal, könnyen találkozhat a fallal. Aki túl keveset vállal, időt veszít. Baku itt kéri el a belépőt. 9–10. kanyar – a várfal árnyékában. Az óvárosi rész egyik leglátványosabb pontján járunk. Az autó még mindig emelkedik, miközben a pálya keskeny marad. A kör ezen részén egy különleges kettősség jelenik meg. A Formula–1-es autó a 21. század egyik legfejlettebb versenytechnikája. Körülötte pedig évszázados falak állnak. Mintha két korszak találkozna ugyanazon az aszfalton. A versenyzőnek azonban nincs ideje ezen gondolkodni. A következő kanyar már érkezik. |
 |
|
 |
11–12. kanyar – lefelé a történelmi negyedből. Az autó lassan kijut az óváros legszűkebb részéből. A 11-es és 12-es kanyarok után kezdünk ismét gyorsulni. A versenyző itt már érzi, hogy közeledik a pálya gyorsabb része. Az autó egyre jobban terhelődik. A motor felpörög. A sebesség nő. És hamarosan megérkezünk Baku egyik kulcsfontosságú pontjához. 13–15. kanyar – minden a kigyorsításról szól. Itt már egyre fontosabbá válik, hogy mennyire jól sikerülnek a kigyorsítások. Nemcsak az adott kanyar miatt. Hanem azért is, mert minden elveszített tizedmásodperc magunkkal jön a következő hosszú szakaszra. A Formula–1-ben ez nagyon fontos. Ha rosszul jössz ki egy kanyarból, azt nem lehet egy gázfröccsel eltüntetni. A veszteség ott marad. És Baku hosszú egyenese kegyetlenül megmutatja. 16. kanyar – a nagy döntés. Elérkeztünk a pálya egyik legfontosabb pontjához. A 16-os kanyar után kezdődik az a szakasz, amelyből tulajdonképpen egyetlen hosszú gyorsulás lesz a célvonalig. Ezért itt már nemcsak a kanyar számít. Az egész következő szakaszt kell megnyerni. A versenyzőnek tökéletesen kell eltalálnia a kanyar kijáratát. Ha túl korán gyorsít, elveszítheti a tapadást. Ha túl későn, akkor a mögötte érkező autó kap lehetőséget. És ha valaki közvetlenül mögöttünk van? Nos akkor kezdődhet a vadászat. 17–18–19. kanyar – a gyorsulás kezdete. A 17-es, 18-as és 19-es kanyarok már egyre inkább előkészítik azt, amiről Baku talán a legismertebb. A hosszú egyenest. A versenyző itt már szinte érzi, hogy hamarosan kiengedheti az autót. A motor hangja egyre magasabb. A sebességmérő számai gyorsan változnak. A falak lassan távolodnak. A város ismét kitárul. És aztán jön a 20-as kanyar. 20. kanyar – az utolsó lehetőség. A 20-as kanyar az utolsó nagy feladat a körben. Papíron csak egy újabb kanyar. A valóságban azonban az egész következő egyenes szempontjából döntő. A jó kijárat itt aranyat ér. A versenyző ráfordítja az autót, megkezdi a kigyorsítást, és... padlógáz! A célegyenes – ahol 300 km/h fölött is lehet előzni. Most már nincs előttünk kanyar. Csak az aszfalt. A motor teljes terhelésen dolgozik, az autó pedig egyre gyorsabb. Megnyílik a DRS. A versenyző előtt ott van az ellenfél. Néhány méter. Aztán kevesebb. A szélárnyék egyre erősebb. A sebességkülönbség nő. Baku egyik legszebb pillanata következik. Az autók akár egymás mellett is megérkezhetnek az első kanyar féktávjára. És ekkor kezdődik minden elölről. Újra fékezés. Újra kanyar. Újra gyorsítás. Újra támadás. Egyetlen bakui kör tehát tulajdonképpen egy apró Formula–1-es történet. Van benne lassú, technikás rész. Van benne falak közötti koncentráció. Van benne történelmi környezet. Van benne elképesztő végsebesség. És van benne egy hosszú egyenes, ahol az előzés lehetősége soha nem tűnik el teljesen. Talán ezért is olyan különleges Baku. Mert mire végigérsz egyetlen körön, már pontosan tudod, hogy a következőben bármi megtörténhet. |
|
| De mielőtt továbbmennénk, érdemes egy pillanatra megállni. Nem a versenyzők miatt. Nem a győztes miatt. Hanem valaki miatt, akinek a munkája nélkül ez az egész nem létezne. Hermann Tilke. Amikor először végigmentünk ezen a pályán, még csak számokat láttunk: 20 kanyart, több mint hat kilométert, hosszú egyenest, szűk óvárosi szakaszt és elképesztő sebességet. Most már azonban láthatjuk azt is, hogy ezek mögött egy gondolat húzódik. Egy olyan pálya megtervezésének gondolata, amely nem elrejti a várost, hanem beleépíti a versenybe. Az óváros falai nem díszletként kerültek a háttérbe. A tengerpart nem csupán látványosság. hosszú egyenes nem pusztán egy gyors szakasz. A szűk kanyarok pedig nem egyszerű akadályok. Ezek együtt adják azt, amit ma Baku karakterének nevezünk. És talán ezért jár egy kis tisztelet annak, aki mindezt vonalakká, kanyarokká és végül valódi aszfalttá formálta. Köszönjük, Hermann Tilke. Nem egy tökéletesen steril versenypályát rajzoltál nekünk. Hanem egy olyat, amelynek története van. Egy pályát, amelyben ott van Baku múltja, jelene és modern arca. Egy pályát, amelyen lehet gyorsan menni – nagyon gyorsan –, de amely közben folyamatosan emlékeztet arra, hogy a Formula–1 nemcsak a lóerőről és a végsebességről szól. Hanem arról is, hogy hol vezetjük azt az autót. Mi pedig most már tudjuk, hol. A következő kérdés már csak az: Ki volt a leggyorsabb rajta? Ideje elővenni Baku rekordkönyvét. |
 |
|
 |
Baku rekordkönyve. Ki írta be a nevét a pálya történelemkönyvébe? Egy Formula–1-es pálya történetéhez hozzátartoznak a nagy győzelmek, a látványos előzések és persze azok a számok is, amelyek később bekerülnek a rekordkönyvekbe. Baku esetében pedig van egy érdekes helyzet. A pálya még fiatalnak számít a Formula–1 történetében, de már most akadnak olyan versenyzők és csapatok, akiknek a neve szinte összeforrt a bakui utcákkal. Nézzük, kik ők! A győzelmek királya – Sergio Pérez Ha van versenyző, akinek különösen jól áll Baku, az Sergio Pérez. A mexikói pilóta eddig két alkalommal nyerte meg az Azeri Nagydíjat. Először 2021-ben, amikor Max Verstappen defektje és Lewis Hamilton hibája után Pérez örökölte meg a győzelmet. Másodszor 2023-ban, amikor a Red Bull-lal ismét ő állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Ezzel Pérez lett az első – és 2025 végéig az egyetlen – versenyző, aki kétszer is megnyerte az Azeri Nagydíjat. Baku tehát valamiért nagyon szereti Checót. A legeredményesebb csapat – Red Bull Racing. Ha a versenyzők helyett a csapatokat nézzük, akkor a Red Bull Racing áll az élen. A Red Bull eddig négy alkalommal nyert Bakuban: 2021 – Sergio Pérez 2022 – Max Verstappen 2023 – Sergio Pérez 2025 – Max Verstappen Ez négy győzelem a Baku történetében, és ezzel a Red Bull a legsikeresebb konstruktőr a pályán. Érdekes párhuzam, hogy a négy siker két versenyző között oszlik meg. Pérez kettő, Verstappen kettő. A leggyorsabb versenykör – Charles Leclerc. Most jön az egyik legfontosabb rekord. A Baku City Circuit hivatalos versenykörrekordját Charles Leclerc tartja. A Ferrari monacói versenyzője 2019-ben 1:43.009-es időt futott. Ez az az idő, amelyet a Formula–1 hivatalosan a pálya körrekordjaként tart nyilván. És itt érdemes egy pillanatra megállni. Leclerc ezt az időt verseny közben teljesítette. Vagyis nem egyetlen tökéletes kvalifikációs körben, friss gumival, üres pályán. Hanem egy Grand Prix alatt. Ezért különösen érdekes ez a rekord. |
|
| Az abszolút pályarekord – szintén Leclerc. És itt jön a rekordkönyv egyik szép különlegessége: Charles Leclerc mindkét fontos bakui időrekordban szerepel. A leggyorsabb hivatalos időmérős kör: 1:40.203 Ezt Leclerc 2023-ban, a Ferrari versenyzőjeként futotta a Q3-ban. z több mint két és fél másodperccel gyorsabb a hivatalos versenykörrekordnál. Vagyis ha azt kérdezzük: „Ki ment a leggyorsabban valaha egyetlen bakui F1-es körön?” A válasz: Charles Leclerc – Ferrari – 1:40.203 – 2023. Ha viszont azt kérdezzük: „Kié a versenyben futott körrekord? A válasz továbbra is: Charles Leclerc – Ferrari – 1:43.009 – 2019. Ezt a két számot tehát nem szabad összekeverni. A pole pozíciók specialistája – Charles Leclerc. Leclerc neve egy másik bakui rekordnál is előkerül. A monacói versenyző négy alkalommal szerezte meg a pole pozíciót Bakuban, amivel ő vezeti az örökranglistát. Ez azért is érdekes, mert a Ferrari számára Baku sokszor kifejezetten erős időmérős helyszínnek bizonyult. Leclerc tehát különleges kapcsolatot ápol ezzel a pályával. Pole-okban erős. Körrekordot tart. Az abszolút pályarekordot is ő jegyzi. A győzelmek azonban eddig elkerülték. És talán éppen ettől lesz még érdekesebb a történet. 2025 – új név a pole-listán. A 2025-ös Azeri Nagydíj időmérőjén Max Verstappen szerezte meg az első rajtkockát. A Red Bull hollandja 1:41.117-es idővel nyerte a kvalifikációt. Carlos Sainz lett a második 1:41.595-tel, Liam Lawson pedig a harmadik 1:41.707-tel. Ez fontos adat a rekordok szempontjából is. Verstappen ideje ugyan nem döntötte meg Leclerc 2023-as abszolút pályarekordját, de a 2025-ös mezőny számára ez bizonyult a leggyorsabb kvalifikációs körnek. 2025 – a verseny leggyorsabb köre A 2025-ös futamon Verstappen nemcsak megnyerte a versenyt. Ő futotta a leggyorsabb kört is: 1:43.388. A Red Bull versenyzője ezt az 50. körben teljesítette. A futamot egyébként Verstappen nyerte George Russell és Carlos Sainz előtt. A Red Bull ezzel megszerezte negyedik bakui győzelmét. |
 |
|
Baku rekordkönyve röviden- |
 |
|
 |
A számok mögött azonban mindig ott van egy történet. Leclerc négy pole-ja például azt mutatja, hogy a Ferrari és a monacói versenyző különösen erős tud lenni egyetlen tökéletes körön. Pérez két győzelme pedig azt bizonyítja, hogy a kvalifikáció és a vasárnapi verseny két teljesen külön történet lehet Bakuban. És talán éppen ez ennek a pályának az egyik legnagyobb varázsa. A szombati időmérőn lehet valaki a király. Vasárnap pedig jöhet egy defekt, egy biztonsági autó, egy rossz stratégia vagy egyetlen hibás kanyar. Baku rekordjai tehát nem pusztán számok. Mindegyik mögött ott van egy verseny. Egy döntés. Egy pilóta. És egy pillanat, amikor valaki egy kicsit gyorsabb volt mindenkinél. Most pedig már csak egyetlen kérdés maradt: mikor ülhetünk le a tévé elé, hogy a következő bakui történetnek is szemtanúi legyünk? Nézzük a 2026-os Azeri Nagydíj hétvégéjének programját! |
|
| A 2026-os Azeri Nagydíj hétvégéje. Ezúttal szombaton dől el minden. Ha eddig úgy éreztük, hogy Baku szeret egy kicsit másképpen működni, akkor a 2026-os versenyhétvége erre újabb bizonyíték. Ezúttal nem vasárnap rendezik az Azeri Nagydíjat. A Formula–1 mezőnye szeptember 24. és 26. között versenyez Bakuban, a nagydíj pedig szombaton, szeptember 26-án rajtol. A rendhagyó program oka egy nemzeti ünnep, amely miatt a szervezők és a Formula–1 a teljes hétvégét egy nappal előrébb hozták. Vagyis aki vasárnap délután keresi majd a bakui futamot, annak bizony rossz helyen lesz a naptára. BAKU IDÉN SZOMBATON VERSENYEZ. Szeptember 24 Csütörtök – felbőgnek a motorok. A Formula–1-es hétvége első igazi napján, szeptember 24-én, már délelőtt pályára gurulnak az autók. A magyar nézők számára: 10:30–11:30 – első szabadedzés. Ez az első alkalom, amikor a versenyzők igazán megismerkedhetnek az aktuális bakui pályaállapottal. A mérnökök adatokat gyűjtenek, a pilóták pedig próbálják megtalálni a megfelelő egyensúlyt a hosszú egyenesek és a technikás szakasz között. Aztán délután újra jön a zaj: 14:00–15:00 – második szabadedzés. Ez már sokkal többet elárulhat arról, milyen erőviszonyokra számíthatunk. Persze Baku esetében még ekkor sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ezen a pályán ugyanis egyetlen biztonsági autó, egy rosszul sikerült fékezés vagy egy jól időzített szélárnyék pillanatok alatt átírhatja az addigi forgatókönyvet. Szeptember 25., péntek. Délelőtt: 10:30–11:30 – harmadik szabadedzés. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy a csapatok még nagyobb változtatásokat hajtsanak végre az autókon. Aztán jön a hétvége egyik legfontosabb pillanata. 14:00–15:00 – időmérő edzés. Egyetlen tökéletes kör. Ez kell a pole pozícióhoz. És Bakuban ez különösen fontos lehet. A hosszú célegyenes miatt az első rajtkocka nem feltétlenül jelent olyan előnyt, mint egy hagyományos pályán, de a tiszta rajtpozíció mindig komoly érték. Ráadásul itt már nincs lehetőség arra, hogy a versenyző azt mondja: „Majd holnap javítunk.” Az időmérőn már nincs holnap. A pénteki nap végére tudni fogjuk, ki indulhat az élről. |
 |
|
 |
Szeptember 26 Szombat – a nap, amikor eldől minden. És elérkezik a rendhagyó hétvége nagy napja. Szeptember 26., szombat. A rajtrács megtelik. A versenyzők elfoglalják a helyüket. A mérnökök még utoljára ellenőrzik az autókat. A város pedig egy időre ismét Formula–1-es pályává változik. 13:00 – Azeri Nagydíj. 51 kör, 306,049 kilométer. 6,003 kilométeres pálya, 20 kanyar. És egyetlen kockás zászló. Az első körben még mindenki keresi a helyét. Aztán jönnek az előzések. A taktikai csaták. A gumistratégiák. A biztonsági autó – ha szükség lesz rá. És persze ott lesz az a bizonyos hosszú egyenes. Ahol lehet támadni. Ahol lehet védekezni. És ahol néha az is támadási lehetőségbe kerül, aki néhány másodperccel korábban még azt hitte, hogy biztonságban van. Hol követhetjük? A magyar nézők számára az Azeri Nagydíj hétvégéjének Formula–1-es eseményei az M4 Sport közvetítéseiben követhetők, a magyar idő szerinti program pedig: 2026. szeptember 24. csütörtök 1. szabadedzés 10:30, 2. szabadedzés 14:00 2026. szeptember 25. péntek 3. szabadedzés 10:30. Időmérő edzés 14:00 2026. szeptember 26. szombat Azeri Nagydíj13:00 És amikor szombaton kialszanak a piros lámpák, ismét elkezdődik az, amiért ezt az egész pályát szeretjük. Baku egy város, amely egyszerre történelmi és modern. Egy pálya, amely egyszerre lassú és elképesztően gyors. Egy verseny, amelyen sokszor még az utolsó kör sem jelenti azt, hogy vége a történetnek. Mi pedig most már tudjuk, hogyan született meg, hogyan épült fel, hogyan kell végigvezetni rajta egy Formula–1-es autót, és kik írták be a nevüket a rekordkönyvébe. Most már csak egyetlen dolog maradt. Fel kell állni a lelátóról, és meg kell nézni, mi történik, amikor Baku ismét felébred. |
|
| Búcsú Bakutól – irány Szingapúr. És ezzel lassan el is engedjük Baku utcáit. Elbúcsúzunk az óváros falaitól, a Kaszpi-tenger partjától, a hosszú célegyenestől és attól a különös világtól, ahol egy több száz éves város történelme és a Formula–1 legmodernebb technikája találkozik. Baku megtanított bennünket valamire. Arra, hogy egy versenypályának nem feltétlenül kell egy külön erre a célra épített területnek lennie. Néha elég egy város, néhány utca, egy jó ötlet és valaki, aki képes mindezt versenypályává formálni. Itt jártunk a városfalak között. Láttuk, ahogy az autók több száz kilométeres sebességgel száguldanak a tengerpart felé. Beültünk a képzeletbeli Formula–1-es autónkba, végig mentünk a húsz kanyaron, benéztünk a boxutcába, és közben megismertünk néhány olyan történetet is, amely miatt Baku mára saját fejezetet kapott a Formula–1 történelemkönyvében. De most bezárul mögöttünk a bakui garázsajtó. A motorok elcsendesednek. A város ismét visszakapja a saját utcáit. Mi pedig továbbindulunk. Csakhogy ezúttal egészen más világ vár ránk. |
 |
|
 |
Baku után felkapcsoljuk a villanyt A következő állomás Szingapúr. Ha Baku nappali fényben mutatta meg nekünk a Formula–1 és a történelem találkozását, akkor Szingapúr ugyanezt éjszakai fények között teszi. A Marina Bay Street Circuit 2008-ban rendezte első Formula–1-es versenyét, és ezzel történelmet írt: Szingapúr adott otthont a Formula–1 első éjszakai nagydíjának. Ott már nem a Kaszpi-tenger fényei tükröződnek majd vissza az aszfalton. Hanem a felhőkarcolók. Nem a történelmi városfalak között kell majd centiméterekre pontosan vezetni. Hanem a Marina Bay utcáin. És amikor a nap eltűnik Szingapúr fölött, több ezer lámpa kapcsolódik fel, a város pedig új arcát mutatja meg. A Formula–1 pedig nem lassít. A 2026-os Szingapúri Nagydíj október 9–11. között érkezik, ráadásul ez lesz a szezon egyik sprintes hétvégéje. A nagydíj vasárnap este, helyi idő szerint 20 órakor rajtol. Baku után tehát nem hazamegyünk. Csak lekapcsoljuk a nappali fényt. Mert a következő történet már akkor kezdődik, amikor Szingapúrban felgyúlnak a pálya fényei. Ott találkozunk. |
|
| Szerző csas + AI támogatás | Forráshttps://impulsedecisions.com; https://www.autohebdof1.com; https://www.formula1.com/en; https://www.motorsportmagazine.com; https://www.p1travel.com/en/motorsports/formula-1; https://www.illustrationx.com/; https://www.redbull.com/in-en/; https://www.autoweek.com/racing; https://f1i.com; https://www.skysports.com/f1/; https://www.senategpexperiences.com; https://en.apa.az/others-type; https://www.sportcal.com; https://www.grandprix247.com/formula-1-news; https://gpticketshop.com/en/f1; https://www.commonspace.eu/live-blog; https://www.facebook.com; https://hu.wikipedia.org; https://www.idman.biz/en/; https://www.reuters.com/sports; https://www.expedia.co.uk; https://infostart.hu/sport/2019/09/17; |